GRÓF KLEBELSBERG KUNO
(Magyarpécska, Arad megye, 1875. november 13. – Budapest, 1932. október 12.)
Szakkollégiumunk névadója, Gróf Klebelsberg Kuno a XX. század kiemelkedő magyar művelődéspolitikusa, vallás- és közoktatási minisztere, iskolareformere. Széleskörű munkássága, gazdag életműve a harmadik évezredben is például szolgálhat a ma és a jövő nemzedékei számára.
Életútja
1875. november 13-án született az Arad vármegyei Magyarpécskán. Édesanyja Farkas Aranka, ősi dunántúli középnemesi család sarja volt. Tiroli eredetű, huszárkapitány édesapját korán elveszítette.
Székesfehérváron telepedtek le. A ciszterci rend gimnáziumában tanult és érettségizett. Vallásos neveltetése és hite egész életét meghatározta. Jogot tanult Budapesten, Bécsben, Berlinben és Münchenben, majd Párizsban a Sorbonne-on államtudományokat. Később is, mindvégig állandóan tanult, képezte magát, elmélkedett. Káprázatos sokoldalúsága és enciklopédikus tudása a reneszánsz emberekére emlékeztet. Kiváló szónok és író is volt.
Az államtudományi doktorátus megszerzése (1898) után segédfogalmazó, miniszteri osztálytanácsos (1906), közigazgatási bíró 1910-ben, valamint rendkívüli egyetemi tanár volt a Közgazdasági Egyetemen (1910), miniszterelnökségi államtitkár Tisza István mellett (1917).
1919-ben Bethlen Istvánnal megalapította a Nemzeti Egyesülés pártját. A konszolidációs Bethlen kormányban fél évig belügyminiszter volt, majd 1922-től 1931-ig, közel tíz éven át vallás- és közoktatásügyi miniszter. Széles körű műveltsége, szakértelme rendkívüli munkaintenzitással párosult. A magyar oktatásügy egyik legnagyobb, legátfogóbb, az óvodától az egyetemig kiterjedő és legsikeresebb reformja fűződik nevéhez.
1926-ban és 1927-ben kezdeményezésére óriási népiskolai program bontakozott ki. Korszerűsítette a polgári iskolai tanárképzést, szorgalmazta a tananyag gyakorlatiassá tételét és az idegen nyelvek oktatását. Új középiskola típust hozott létre, a reálgimnáziumot (1924). 1926-ban szabályozta a leány-középiskolák rendszerét, létrehozta a leánylíceumot.
Befejeződött az Országos Levéltár építése, a Nemzeti Múzeum bővítése, felépült a svábhegyi csillagvizsgáló, a tihanyi biológiai állomás, a lágymányosi geofizikai intézet, létrehozott 21 klinikát, a Testnevelési Főiskolát, a Collegium Hungaricumok nemzetközi hálózatát: a tehetséges diákok Bécsben, Berlinben, Párizsban, Rómában, Zürichben tanulhattak. Felállíttatta az Országos Ösztöndíj-tanácsot, kialakította a tudományos ösztöndíjak rendszerét.
1928-ban a Máltai Lovagrend tagjává avatták, több egyetem díszdoktorává vált. Európa-szerte utazott, Bécsben, Stockholmban, Varsóban tartott előadásokat, a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották, a Magyar Történelmi Társulat és több tudományos, illetve társadalmi egyesület elnöke volt. Emellett könyveket írt, 1928-ban jelent meg a Neonacionalizmus, 1931-ben Világválságban című műve. Művei által a magyar nemzet műveltségének emelésére, kultúrfölényének elérésére törekedett: nemes cél volt. Önbecsülésre, tevékenységre, felemelkedésre sarkallt. 1931-ben a Bethlen-kormány lemondásával minisztersége megszűnt.
Váratlanul, alkotóereje teljében halt meg Budapesten 1932-ben, szívroham következtében. Utolsó útjára oly sokan kísérték, mint annak idején Kossuthot. Kívánságára a szegedi Fogadalmi templom kriptájában helyezték örök nyugalomra.
Klebelsberg számos előremutató tervének, elgondolásának van maradandó eredménye, programja egészének megvalósulását azonban akadályozták a társadalmi-politikai körülmények, korlátok, a halála utáni évtizedek tragikus történései. Jutott teendő a mának s a holnapnak.